Prológ

Jack DeFun sosem volt átlagos. Már a születésekor különcködött: (ez az eset arra is rávilágít, hogy mindig voltak szuicid hajlamai), majdnem megfojtotta magát a köldökzsinórral. Hat évesen iskolába kezdett járni. A többi kisdiák véleménye megoszlott: volt, aki szerette, volt, aki gyűlölte. Csak az volt közömbös vele, aki soha nem látta, nem hallott róla, és egyáltalán még hasonló emberrel sem találkozott/álmodott. Szóval senki sem volt közömbös Jack DeFunnal szemben. Később ez a szám csak csökkent.
Az első nyolc évet tanulás nélkül befejezte, nagyrészt színötösre vizsgázva. Az első között vették fel a seattle-i (itt lakott) Jonathan High Schoolba. Tizenhárom éves korában gitározni kezdett egy Stairway to Heaven című szám hatására. Amikor először hallotta, úgy döntött, hogy megtanulja eljátszani és elénekelni. Az énekléssel nem volt gondja, viszont a gitározásról megtudta, hogy nem is olyan könnyű. Ennek ellenére, vagy épp ezért szorgalmasan gyakorolt, egyre több kedvenc dalát tudta előadni, és lassan rájött arra is, hogy hogyan működnek a dalnak nevezett zenei egységek. Elkezdett számokat írni. Eleinte nagyon bénák volt ezek a szerzemények, de a szorgalom és a lelkesedés jó hatása itt is megmutatkozott: egyre tűrhetőbb dolgokat írt. Arról álmodozott, hogy egyszer híres énekes, gitáros és dalszerző lesz, vagy legalábbis az egyik. Ahogy középsuliba került, egyre kevésbé érdekelték a lélekölően unalmas órák, ahol az Illiásszal meg a kisvonat centripetális gyorsulásával próbálták felkészíteni a nagybetűs Életre.